2012. június 23., szombat

Volt egyszer egy kertem

Van az úgy néha, hogy az ember erőlködik, erőlködik, és nem sikerül semmi. Hát így voltam én idén a kiskertemmel. Gyönyörű tervekkel vágtam neki, de nem sok lett belőle. Egyfelől a szárazság húzta keresztül a számításaimat. Napi két locsolás mellett is drámai a helyzet, szinte semmi nem olyan, mint lennie kéne. A másik gond az időhiány volt. Nem számoltam vele, hogy egy totyogós mellett komoly nehézségekbe ütközi a kertművelés. Azt a kis időt, amivel gazdálkodhattam inkább a gyümölcsösben töltöttem, ahol elkelt a segítség. Szóval, nem szépítem, a kertet feladtam. Most már csak a paradicsom és a paprika, illetve néhány fűszernövény az, amihez fűzhetek még reményeket. Tanulva az eddigiekből, jövőre kevésbé leszek nagyratörő, egy kisebb, de sokkal alaposabban előkészített talajú biokertet fogok csinálni.

2012. június 12., kedd

Életmód

Jónéhányszor nekiugrottam már méregtelenítő kúráknak, étkezésünk megreformálásának, életünk kampányszerű átalakításának, természetesen nem sok sikerrel. Néhány hét után visszasodródtam a hagyományos kerékvágásba, ami ugyan az átlag háztartások zöméhez képest nem is rossz, de a jótól is messze van.
Most úgy döntöttem lépésenként fogom méregteleníteni és szemétteleníteni a szervezetünket és a háztartásunkat. Végülis hamár biotermelésből szeretnénk megélni, legyünk hitelesek. Meg amúgyis, van egy egyéves kicsi gyerekünk, és jó lenne még néhány, jó lenne egészségesen megélni-megérni az unokákat is, azonkívül nekem már most van egy csomó merész tervem a nyugdíjasévekre. Nem mellékesen pedig jó lenne, ha az unokáimnak megmaradna valami ebből a bolygóból.
A minap, takarítás közben, elgondolkodtam azon, hogy mennyi szemét van a háztartásunkban, mennyi, de mennyi fölösleges tárgy, mennyi hulladék, veszélyes anyag, stb. A boltban feltettem magamnak a kérdést, hogy én miért járok kétnaponta kocsival vásárolni, mikor a nagypapám hetente kétszer letolta a biciklijét két cekkerrel, azt jónapot. Valamiért mégis úgy érzem, hogy utoljára kábé nyolc évesen ettem igazán jót. A ház, amelyben lakunk, a nagyszüleimé volt, ők építették még az ötvenes években. Előtte is itt éltek egy régi, hosszú parasztházban, most is itt van arcképük a falon, mondhatni főhelyen. Ők emlékeztetnek engem egy sokkal egyszerűbb, nyugodtabb, tisztább, egészséges, dolgos és derűs életre. Tudom, hogy nagyot változott már a világ, de azt hiszem, hogy itt "házon belül" megteremthető még az a biztonságos kis sziget az Ő dédunokájuknak is.

Szóval napi egy kis lépés, egy apróság csak, aztán meglátjuk: ma végre elfogyott a tusfürdőnk én pedig vásároltam egy Magyarországon készült, csakis természetes alapanyagokból készült kecsketejes szappant. Mostantól ezzel fürdünk. Tényleg, a gyereknek is veszek egy natúrt, a miénk ugyanis fahéjas. A tusfürdőt azért egy picit meg is tartjuk - de kizárólag intenzív sportolás vagy nagyon mocskoló fizikai munka esetére. Bár meglátjuk még, hogy szuperál a szappan ilyenkor.

Változás

Alapból sajnos utálom a változásokat. Azt hiszem emiatt sok jóról le is maradok időnként. Most viszont itt az ideje, hogy megbarátkozzam velük. Az elmúlt időszak nem volt könnyű nekem, noha semmi komoly gond, baj, probléma nem történt. Én azonban rettenetesen eltúloztam a legkisebb eseményt is, természetesen negatív irányban, mágnesként vonzom a rosszat, amihez hozzáérek eltörik, elromlik, kiszárad, odaég; képtelen vagyok figyelni, koncentrálni; iszonyú sokat aggódom és meglehetősen hipochonder lettem. Nem segített a szárazság, az általános gazdasági helyzet és a közhangulat alakulása sem. Bevallom elbizonytalanodtam. Megijedtem az úttól, amin elindulni készülünk, a biotermesztés útjától. Többségében lelkes, bár erősen szkeptikus véleménnyel vannak róla az emberek, és sok erő kell az árral szemben úszni. De a mélypontot elérve szembesültem azzal, hogy ez nem is választás kérdése. Ez az egyetlen ésszerű és racionális lehetőség, aminek képes vagyok, ha csak minimálisan is, de látni a jövőjét.
Gyümölcsösünkben tehát nagy változások várhatók, bár sajnos csak nagyon lassan és fokozatosan, de biztosan. A mikor (néhány év) sajnos piszkos anyagiak kérdése még. Nagyon merész terveink vannak, telepítések, új növényfajok is (mogyoró), tojótyúk tartás visszaállítása, és -remélem csak álmodtam- de mintha birkákról is esett volna szó.
Ezzel párhuzamosan konyhakerti fejlesztés is várható és természetesen családi (baráti) kör ellátása céljából továbbra is küzdök a bogyósokkal.
Azt gondolom, hogy általában túl sokat beszélek és tervezek, ám túl keveset cselekszem. Így most kivételesen inkább nem szaporítom a szót. Egyszerűen a következőt fogom tenni: akkor írok valamiről, ha végre megvalósul, ekkor majd engedélyezem magamnak a véleménnyilvánítást, elméleti fejtegetést, ömlengést, stb, stb.