2012. november 6., kedd

Biotermelők vagyunk!!!!

És akkor most az utóbbi idők legfontosabb történéséről: 2012. augusztus 27-től almáskertünk a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. által regisztrált gazdaság. Tehát biotermelők lettünk. Megvolt az első ellenőrzésünk, nagyon jó élmény volt. Segítőkészséget és lelkesedést tapasztaltunk a Biokontroll részéről. Nagyon jó érzés, hogy végre elindultunk azon az úton, amin oly régen akartunk, és ami, szerintem, az egyetlen józan ésszel választható megoldás számunkra. Most picit csak örülünk és tavasztól jöhetnek az új kihívások, meg a jófajta kemény munka.

2012. november 5., hétfő

Nyárutó és őszelő

Ahogy most visszanézegetem a fotóimat, azért akadtak szép pillanatok szép számmal a nyáron. Üröm az örömben, hogy azóta a fényképezőgép szőrén szálán eltűnt.








 


 

2012. július 13., péntek

Csodák

Panaszkodtam rengeteget a száraz forróságra, viszont ha egyszercsak megörvendeztet minket az Ég egy hirtelen jött nyári záporral ilyen szépségekre csodálkozhatunk rá a fellegek elvonultával.











Gyors helyzetjelentés a gyümölcsösből

Sajnos az idei évben sok dicsekednivaló nincs. A beprozás és terméskötődés idejében meglehetősen rossz időjárási viszonyok uralkodtak, hideg, erős szél, fagy, így sajnos nem lett túl sok cseresznye és sárgabarck sem. A családnak azért jutott, és ami volt, az finom és egészséges lett. Két kicsiny második éves meggyfánk csodálatosan termett, remélhetőleg ez jót jelent a következőkre nézve, az őszibarackok viszont szintén nem produkálnak túl nagy mennyiséget, bár ízre, zamatra, méretre nem lehet panasz. El is határoztuk, hogy ősszel ültetünk még néhányat. Annál is inkább, mert a fránya őzeink valamiért az őszibarackot tizedelték meg leginkább. A szilva már kékül, közepes termést várunk, csakúgy mint az almától.

A tavaszi hideget követő forró aszályos nyár természetesen nem tesz igazán jót egyiknek sem. Idén sikerült jól elkapni a varasodást és az almamolyt, az almailonca kártétele sem számottevő. Erősen károsítja a lombozatot viszont egy aknázómoly. A száraz meleg pedig nagy barátja a lisztharmatnak és a levéltetveknek. Tavasszal szilvafronton a moníliával gyűlt meg a bajunk. Idén ez nálunk az egész környéken, a város közepén is láthatóan nagy erővel támadt.
Sok-sok öntözés mellett (hála a kutakért) a tavaly és tavalyelőtt telepített fiatal gyümölcsfák szépen megeredtek. Az alma (Freedom és Braeburn fajták) szászszázalékosan, veszítettünk viszont két vilmoskörte és egy kajszifát. Legrosszabbul az őszibarack teljesített, a legerősebbnek látszó Champion csemeték közül ötből talán egy ha megmarad, és ezeket nem az őz intézte el, az biztos.

Nyáron a növényvédelem mellett főleg kaszálnunk kellett, azt sem sokat, mert ebben a szárazságban még a fű se nőtt. Haladtunk a tavaszi metszés, ritkítás, kivágás fafeldolgozási munkálataival, ami nagy szó, mert ezzel több éves elmaradásunk szokott lenni. Rendbe hoztuk a fáskamrát is. Összeségében a tavasz vége és a nyár eleje most inkább a tervekről, kalkulációkról szólt és a traktor helyett a laptop előtt ülve telt.

Konyhakerti átszervezés

Na jó, akkor most legeslegutoljára még egyszer elcsodálkozom a tényen, miszerint a kert és növényei nem hajlandóak nőni, virulni, teremni mindennapos odafiegyelés és gondoskodás, valamint kemény meló nélkül. Az történt, hogy pályázatot írunk, dolgozunk, beteg volt a gyerek, a ház szalad, az udvaron kőművesek dolgoznak, a kéthetes kánikuláról nem is beszélve. Ergo csúnyán hanyagoltuk a gyümölcsöst és egyebeket, aminek sajnos meg is van az eredménye. A szükséges permetezésre szakítottunk azért időt, de egyebekre nem igazán. Én erre az évre felhagytam a konyhakerttel; ami amúgy is bírja a szárazságot és a meleget, pl. paradicsom, paprika, mángold, az tudja és teszi a dolgát, a többit meg egyszerűen nem lehetett annyit locsolni, hogy legyen is belőle valami.

Most próbálok uralkodni a káoszon, rendezni a dolgokat, fontossági sorrendbe állítani a teendőket. Összeszedtem a növényeimet érintő főbb problémákat, illetve azt, hogy mit rontottam el a kert kialakításával kapcsolatban, és most sokkal komolyabban készülök a következő évre. (Itt most szigorúan a család ellátására készülő konyhakertről van szó - a gyümölcsös más tészta, annak átalakítását több nagyobb lélegzetű poszt mutathatja csak be, hamarosan nekiállok ezeknek is.) Szóval, a következő évre történő készülődés azért is aktuális, mert végre beismertem magamnak, hogy legyen bármilyen jó és pihent is a talaj, ahol kertészkedni tervezek, komolyabb talajelőkészítés nélkül nem lehetek elég hatékony.

Kijelöltem tehát a következő év, és remélhetőleg az azt követő hosszú évek konyhakertjének területét. Egy igen vízgazdag területet választottam. Annyi kockázata van a dolognak, hogy nagyon csapadékos években bizonyos részei pangó víz alá kerülhetnek, ahogy történt ez 2010-ben. Akkor el is ment a kedvem tőle, de osztottam-szoroztam és úgy döntöttem, hogy mivel az ilyen csapadékos évek sokkal ritkábbak mifelénk a szárazaknál, inkább visszaköltöztetem ide a kertet. A régi időkből maradt itt csicsóka, zsálya, snidling, nárcisz, a terület egyik sarkát egy hatalmas mogyoróbokor jelöli ki. Kisebb lesz, mint az idei és tavalyi, de remélhetőleg sokkal hatékonyabb (természetesen vegyszerek és műtrágya nélkül). A zöldségen kívül kerül ide majd gyógy- és fűszernövény, valamint vágott virágnak való is. Mostanra be kellett látnom, hogy a 2010-ben ültetett málnabokrok sem a megfelelő helyen vannak, így azok egy része is idekerül majd. Tavasszal elkövettem azt a hibát, hogy amúgy sem kevés munkám mellé bevállaltam még egy virágoskertet is, hogy a kertbe vezető utat és a bejáratot szebbé tegyem. Nos, valóban szép lett, de nem annyira, hogy megérje azt a rengeteg többletmunkát. Innen tehát a fűszernövényeket és néhány évelő virágot szintén áttelepítek majd, a bevezető út mellett pedig maradhat a rózsa némi levendulával, és talán ültetek majd orgonát, aranyesőt, egyéb cserjéket, bokrokat. Kevesebb a gond velük, és arányaikban jobban passzolnak a díszíteni kívánt terület méretéhez.

Az átültetéseket valamikor ősszel, almaszedés után fogom végezni, azért aktuális mégis most ez a kérdés, mert a kijelölt terület előkészítő talajmunkáit már most megkezdem. Szerencsére az adott terület nem túl gyomos, szépen volt kaszálva, illetve egy kis részére mustár és mézontófű került az idén. Ezek zöldtrágyának és előveteménynek sem rosszak (bár gondolom a mustár keresztesek elé nem a legjobb), a gyomnövényeket pedig kellőképpen elnyomták. Most egy kaszálás következik, majd abban a pillanatban, ahogy leesik egy értékelhető mennyiségű eső, rögtön nekimegyünk a rotációs kapával és (nem túl nagy mélységben) feltörjük, fellazítjuk, megforgatjuk. Mivel a forgatás következtében a talaj legfelső rétegében jelen lévő intenzív talajélet nyilvánvalóan sérül, visszaállítását serkentendő lucernát, illetve mézontófüvet vetek itt. Ezek zöldtrágya-növényként fognak szolgálni. Takarják a talajt, óvják nedvességtartalmát, a lucerna nitrogénmegkötő képességét is kihasználhatom. Mindkét növényt legkésőbb közvetlenül virágzás után a talajba kell forgatni, hiszen a termésneveléshez már nagyon sok tápanyagot, energiát vonna el. Itt majd a talajra kellő időben kihelyezett komposztréteggel elegyedve tovább segíti a talajéletet. Aztán az ősz közeledtével következik a komposzt elterítése, az őszi, illetve tél alá vetés, az átültetések, és tervezek egy kis utacskát is építeni. Ha sikerül időt szakítanunk rá, akkor most lenne célszerű a kerítést is megépíteni. Na de mindent csak szép sorjában, és el ne felejtsek fotózni (előtte-utána képek, munkafázisok, stb.)!

2012. június 23., szombat

Volt egyszer egy kertem

Van az úgy néha, hogy az ember erőlködik, erőlködik, és nem sikerül semmi. Hát így voltam én idén a kiskertemmel. Gyönyörű tervekkel vágtam neki, de nem sok lett belőle. Egyfelől a szárazság húzta keresztül a számításaimat. Napi két locsolás mellett is drámai a helyzet, szinte semmi nem olyan, mint lennie kéne. A másik gond az időhiány volt. Nem számoltam vele, hogy egy totyogós mellett komoly nehézségekbe ütközi a kertművelés. Azt a kis időt, amivel gazdálkodhattam inkább a gyümölcsösben töltöttem, ahol elkelt a segítség. Szóval, nem szépítem, a kertet feladtam. Most már csak a paradicsom és a paprika, illetve néhány fűszernövény az, amihez fűzhetek még reményeket. Tanulva az eddigiekből, jövőre kevésbé leszek nagyratörő, egy kisebb, de sokkal alaposabban előkészített talajú biokertet fogok csinálni.

2012. június 12., kedd

Életmód

Jónéhányszor nekiugrottam már méregtelenítő kúráknak, étkezésünk megreformálásának, életünk kampányszerű átalakításának, természetesen nem sok sikerrel. Néhány hét után visszasodródtam a hagyományos kerékvágásba, ami ugyan az átlag háztartások zöméhez képest nem is rossz, de a jótól is messze van.
Most úgy döntöttem lépésenként fogom méregteleníteni és szemétteleníteni a szervezetünket és a háztartásunkat. Végülis hamár biotermelésből szeretnénk megélni, legyünk hitelesek. Meg amúgyis, van egy egyéves kicsi gyerekünk, és jó lenne még néhány, jó lenne egészségesen megélni-megérni az unokákat is, azonkívül nekem már most van egy csomó merész tervem a nyugdíjasévekre. Nem mellékesen pedig jó lenne, ha az unokáimnak megmaradna valami ebből a bolygóból.
A minap, takarítás közben, elgondolkodtam azon, hogy mennyi szemét van a háztartásunkban, mennyi, de mennyi fölösleges tárgy, mennyi hulladék, veszélyes anyag, stb. A boltban feltettem magamnak a kérdést, hogy én miért járok kétnaponta kocsival vásárolni, mikor a nagypapám hetente kétszer letolta a biciklijét két cekkerrel, azt jónapot. Valamiért mégis úgy érzem, hogy utoljára kábé nyolc évesen ettem igazán jót. A ház, amelyben lakunk, a nagyszüleimé volt, ők építették még az ötvenes években. Előtte is itt éltek egy régi, hosszú parasztházban, most is itt van arcképük a falon, mondhatni főhelyen. Ők emlékeztetnek engem egy sokkal egyszerűbb, nyugodtabb, tisztább, egészséges, dolgos és derűs életre. Tudom, hogy nagyot változott már a világ, de azt hiszem, hogy itt "házon belül" megteremthető még az a biztonságos kis sziget az Ő dédunokájuknak is.

Szóval napi egy kis lépés, egy apróság csak, aztán meglátjuk: ma végre elfogyott a tusfürdőnk én pedig vásároltam egy Magyarországon készült, csakis természetes alapanyagokból készült kecsketejes szappant. Mostantól ezzel fürdünk. Tényleg, a gyereknek is veszek egy natúrt, a miénk ugyanis fahéjas. A tusfürdőt azért egy picit meg is tartjuk - de kizárólag intenzív sportolás vagy nagyon mocskoló fizikai munka esetére. Bár meglátjuk még, hogy szuperál a szappan ilyenkor.

Változás

Alapból sajnos utálom a változásokat. Azt hiszem emiatt sok jóról le is maradok időnként. Most viszont itt az ideje, hogy megbarátkozzam velük. Az elmúlt időszak nem volt könnyű nekem, noha semmi komoly gond, baj, probléma nem történt. Én azonban rettenetesen eltúloztam a legkisebb eseményt is, természetesen negatív irányban, mágnesként vonzom a rosszat, amihez hozzáérek eltörik, elromlik, kiszárad, odaég; képtelen vagyok figyelni, koncentrálni; iszonyú sokat aggódom és meglehetősen hipochonder lettem. Nem segített a szárazság, az általános gazdasági helyzet és a közhangulat alakulása sem. Bevallom elbizonytalanodtam. Megijedtem az úttól, amin elindulni készülünk, a biotermesztés útjától. Többségében lelkes, bár erősen szkeptikus véleménnyel vannak róla az emberek, és sok erő kell az árral szemben úszni. De a mélypontot elérve szembesültem azzal, hogy ez nem is választás kérdése. Ez az egyetlen ésszerű és racionális lehetőség, aminek képes vagyok, ha csak minimálisan is, de látni a jövőjét.
Gyümölcsösünkben tehát nagy változások várhatók, bár sajnos csak nagyon lassan és fokozatosan, de biztosan. A mikor (néhány év) sajnos piszkos anyagiak kérdése még. Nagyon merész terveink vannak, telepítések, új növényfajok is (mogyoró), tojótyúk tartás visszaállítása, és -remélem csak álmodtam- de mintha birkákról is esett volna szó.
Ezzel párhuzamosan konyhakerti fejlesztés is várható és természetesen családi (baráti) kör ellátása céljából továbbra is küzdök a bogyósokkal.
Azt gondolom, hogy általában túl sokat beszélek és tervezek, ám túl keveset cselekszem. Így most kivételesen inkább nem szaporítom a szót. Egyszerűen a következőt fogom tenni: akkor írok valamiről, ha végre megvalósul, ekkor majd engedélyezem magamnak a véleménnyilvánítást, elméleti fejtegetést, ömlengést, stb, stb.

2012. május 7., hétfő

Az a bajom,

hogy nagyon rosszul gazdálkodom az időmmel és energiáimmal. Ime a teendők listája, természetesen korántsem fontossági sorrendben. Az amúgy is folyton változik.

Annyi mindenről szeretnék írni, muszáj feljegyeznem legalább a fontosabb témákat:

zöldtrágyázás-komposztálás-trágyalevek
egészséges táplálkozás szerintem
bébikaják
termelői piacok vs. zöldségesek
minden egyes szeretett növényfajom (és fajtám)
biotermelés
hagyományos, integrált és ökológiai növényvédelem
virágoskert
fűszerek és gyógynövények
feldolgozás és receptek

De ami a legfontosabb. Nagyon szeretném végre valóban naplószerűen, napra pontosan vezetni itt összes munkánkat, amit a kertben végzünk. Természetesen a pontos szakmai magyarázatokkal együtt.


Ügyintézni, folyamatosan frissíteni gyümölcsösünk honlapját, szórólapokat gyártani, némi marketingtevékenységet folytatni kertünk érdekében, pályázatot írni.

Főzni, befőzni, feldolgozni, szárítani, aszalni, fagyasztani.

Szakirodalmat olvasni, aktualitásokat, idegen nyelvű weboldalakat böngészni a neten.

De természetesen elsősorban rengeteget kell dolgozni a kertben, és nem csak a növényekkel, hanem a felújítandó épületekkel, gépekkel, az udvar rendbentarásával is.

Ajaj.


Sűrű tavasz

Tavasszal az ember a kertben dolgozik és nincs ideje blogot írni róla. Pedig nagyon szeretne. Mert annyi mondanivaló és érdekesség lenne, annyi megjegyezni-, megfigyelni-, lefényképeznivaló. Ehelyett inkább ott van, amikor csak teheti és próbál nem arra gondolni folyton, hogy mivel van éppen elmaradásban.
Csodálatos dolgok történnek: sorban virágoznak a gyümölcsfák, kibújnak az első zsenge zöldségek, lehet enni a retket, újhagymát, finom spenótsalátát, rukkolát, virágba borul az árvacsalán, a százszorszép, a pitypang, a levegőben végre illatok és fény. Ugyanakkor viszont mostantól lesni kell az esőt, időzíteni és kigondolni a növényvédelmet, folyamatosan betakarítani és feldolgozni a termést, küzdeni a gyommal. Mi pedig még újabb fába vágjuk a fejszénket: biogazdálkodáson gondolkodunk, pályázatot írunk, és legmerészebb terveinkben már nem csak növények szerepelnek... Meglátjuk.

Nem is olyan kicsiny zöldségeskertemben is zajlik az élet. A talajtakarásra épülő vegyeskert eddig beválni látszik. Így, hogy minden területet bevetettem, valóban sokkal gyengébben kel és fejlődik a gyom, mint korábban (és még ez is elég komoly gazmannyiséget jelent), a kedvező szomszédhatások is érvényesülnek, és máris van spenót (rengeteg), rukkola, újhagyma, hónapos retek bőven. A következő teendő bizonyos sorok és természetesen a spenótvetett sorközök, valamint a mustár sarabolása lesz. Ezen kívül kaszálásból származó füvekből, csalánból, turbolyából is készítek talajtakarást. Ezután pár nappal, ha a levágott növényi részek összeesnek, korhadásnak indulnak, kezdődhet a következő vetés. Április végi, május eleji növényeket tervezek. Úgy döntöttem, idén a palántázást a fagyosszentek utánra időzítem, ami későinek tűnik, de így talán nem kell újrapalántázni, mint az elmúlt évek mindegyikében. A mostani hűvös időben úgysem fejlődne túl jól semmi. Csodálatosan egészséges paradicsom-, paprika-, zeller-, valamint görög- és sárgadinnye palántákat sikerült nevelnünk.
Kiderült számomra, hogy nem szabad túl sokat várnom idén a kertemtől. Egyrészt messze nincs annyi időm rá, amennyit igéyelne, másrészt pedig a talaja akkor lesz megfelelő, kellően gyommentes, szerkezetes, laza és tápanyagdús, ha idén nagyon komoly gondot fordítok művelésére. Talajtakarás, finom öntözés, tápanyagvisszapótlás (természetesen műtrágya nélkül, sőt állati eredetű szervestrágya nélkül, vagy annak minimalizásálásával), mechanikai gyomirtás, stb stb stb. És akkor talán jövőre. Természetesen annyi növényt sem tudok termeszteni, amennyit szeretnék, még mindig leginkább az alapoknál járunk, a különlegességeket nem tudom belepréselni szűkös időmbe. De nem baj. Épp ez a gyönyörű ebben a hivatásban, hogy mindig van hová fejlődni, mindig van mit felfedezni.

2012. április 16., hétfő

Őszintén

Az az igazság, hogy tartozom a blogomnak egy vallomással. A helyzet az, hogy majdnem elhagytam. Az utóbbi időszak ugyanis sajnos úgy alakult, hogy mindentől elment a kedvem. Majdnem. Ez a blog a kertről szól, és nem terveztem, hogy a lelkiállapotomról is írok majd benne, de nem kerülhetem ki, hiszen ez volt az oka a hosszas hallgatásnak, hogy íly csúfosan elhanyagoltam naplóm, vagyis a kert naplóját. De ha hű akarok maradni az igazsághoz, akkor el kell mondanom, hogy majdnem föladtam az álmainkat. Az év kezdete óta valahogy kudarc jött kudarcra, minden, ami csak tönkremehetett az bizony tönkre is ment, elromlott, szétesett, eltörött, beázott, kiszáradt, megfagyott, összedőlt, beszakadt. Ránkszakadt egy jócsomó adminisztratív teendő, ami köztudottan nem túl nagy motiváló erő. Furdalt  a lelkiismeret kisfiam miatt, akivel, érzésem szerint, a kert gondjai miatt nem tudok úgy és annyit törődni, amennyit és ahogy szeretnék, fáradtnak és kimerültnek látom a családomat. A rosszkor jött enyhe időt, túl kemény fagy, majd túl hosszú szárazság követte, aztán túl kevés eső, virágzáskori fagy, beporzáskor pedig hideg.
Azután szembesülnünk kellett azzal, hogy bizony meg kell tanulnunk sokkal hatékonyabban értékesíteni. Megtapasztalhattuk, hogy milyen lehet az, amikor ki van szolgáltatva egy termelő a felvásárlók kénye-kedvének. Undorító érzés. Szerencsére nem vagyunk olyan mértékben rászorulva az eladásra, hogy belemenjünk a méltatlan alkuba, de bármikor sor kerülhet erre. Borzasztó a helyzet. Elképesztően nyomott áron, alkudozva zajlanak az üzletek. De nem is ez a legroszabb, hanem az a lekezelő, lesajnáló, megalázó stílus, ahogy egyesek viselkednek a termelővel. Mintha nem is ugyanolyan emberről lenne szó. A fogyasztókat sem értem feltétlenül. Az almánk nem olyan makulátlan, mint a gigaültetvények mérgekkel agyonterhelt gyümölcse, de messze nem olyan rémes állapotú, mint amilyeneket a városunkban és környékén árulnak a szuperek és hiperek, valamint a legtöbb zöldséges. Nem mellékes az sem, hogy a mi almánkat éretten szedjük, a nap érleli, nem pedig  gáz a raktárban. Ja, és ez az zamatos, szép, egészséges, pirosan mosolygós gyümölcs éppen feleannyiba kerül, mint az üzletben. Ráadásul, ha kell, házhoz is szállítjuk. De nem hibáztatom a fogyasztókat. Nekünk kell megtanulni hatékonyabban eladni. Panasz nem lehet ránk, mert aki egyszer vásárolt nálunk, nagy eséllyel vissza is tér, sőt ajánlja is gyümölcsösünket másoknak.
Másik lehúzó erő volt a túl sok kéretlen tanács és vélemény, amelyet nem rossz szándék vezérelt, de kivétel nélkül pesszimista volt. Mások helyében mindenki rendkívül okos és tájékozott. Szóval mindez így együtt kicsit sok volt.
Megmaradt szánalmas kis energiámat a kert körüli teendőkre öszpontosítottam, a meglehetősen fárasztó tavaszi munkákra, metszés, vetés, stb.
Mindezek ellenére a terv továbbra is a biotermesztés, noha jelentősen át kellett értékelnünk bizonyos dolgokat, nagy tervek vannak készülőben, pályázatok, telepítések. Nem tudunk és nem is akarunk az elveink ellenére cselekedni, így inkább reménykedünk, tanulunk, figyelünk és dolgozunk.

Csak most valahogy még a tavasz is olyan -ki kell mondjam- csúnya. Előbb a szárazság, most meg ez a hideg szürkeség. Még a természet is valahogy olyan nyögvenyelősen születik újjá. Jaj, nagyon kéne most valami bíztató égi jel.

2012. március 11., vasárnap

Rügypattanás előtt

Zajlik a munka a gyümölcsösben, elsőként a végtelennek tűnő metszéssel kell megbirkóznunk. Rengeteg a fa, kevés a kéz, az elhúzódó kemény tél miatt viszonylag rövid idő jut rá az idén, de már látjuk a  végét. Ezzel párhuzamosan folyik a fafeldolgozás, favágás is. Meg kell tisztítani a fák közötti sorokat a lemetszett ágaktól, hogy elférjen a traktor a lemosó permetezéskor, ami hamarosan esedékes lesz majd. Erről bővebben akkor.
Eljött az ideje a virágoskert rendbetételének és a zöldséges kialalkításának is.
Elsőként fellazítottam a virágoskert talaját, közben szemügyre vehettem a szorgosan bújkáló tavaszi hagymásokat, nárciszok, tulipánok, jácintok ütik fel fejecskéjüket az ágyásban. Megmetszettem még, ami elmaradt az ősszel, a rózsákon még rajta maradt a takarás, de hamarosan az is lekerül és akkor az összes szabad felüleltet bevetem mustárral, hogy még így gátat szabjak a korai gyomok térhódításának. Ezt néhány hét elteltével, amikor az évelő fűszernövényeket és az egyéves virágokat telepítem, majd beforgatom a talajba, hogy zöldtrágyaként gazdagítsa azt.
A zöldségeskertet az idén Gertrud Franck öngyógyító vegyeskert - módszere alapján fogom művelni. Ennek lényege a természethez leginkább hasonlító termesztés, természetesen, vegyszerek nélkül. A természetben a talaj sosem marad fedetlen, illetve olykor igen, de azt sivatagnak hívják. Tehát a kertben nincsenek ágyások, utak, hanem sorok és sorok követik egyást végig. A területen kialakítottam 23 sort, egyenként úgy 5 méteresek és mindegyikbe spenótot vetettem, ami igen gyorsan kel, így jelzi majd kertem sorait. Azaz sorközeit, merthogy később ezek lesznek a sorközök. Amikor a spenót közti sorokban kikel a tényleges kultúra, a fiatal spenótnövénykék árnyékolnak, ott tartják a nedvességet, nem mellékesen pedig, levelét szedegetve zsenge, salátának való bébispenóthoz jutok vele. A spenótsorok közti távolság 50 cm, minden spenótsor közt van egy "valódi" sor. Amikor ezek a sorok megerősödnek, a spenótot kisarabolom és otthagyom heverni a sorközben, ez lesz a sorok közti talajtakarás első rétege. Erre jön majd a többi, ami szépen ott helyben komposztálódik, de erről akkor majd, ha aktuális lesz. Szóval vissza a hétvége történéseihez. Ezt a módszert követve, a rendes sorok közül azokba, amelyet majd hosszabb távon fogok használni, paradicsom, kabakosok, esetleg káposzta, zeller számára, egyelőre zöldtrágya- és takarónövényként rukolát, mustárt, lóbabot vetettem. A többi sorokba pedig hamarosan kerülnek is az első növénykék. A lényeg, hogy minden egyes sor folyamatosan be legyen vetve, a sorközökön pedig ott legyen a biztonságot adó takaróréteg. Kiemelkedő jelentőséget kapnak így a köztes trágyanövények, mint a mustár, a nitrogénmegkötő lóbab, vagy például a facélia, szebbik nevén mézontófű. A kertem köré, mögé, valamint egy igen jó vízellátottságú (kabakosok, uborka!!) területre éppen ezért szórva vetettem mustárt és mézontófüvet, hogy helyettem kertészkedjenek ott, amíg én máshol vagyok elfoglalva.

És mindezen szép elméletek mellett a leginkább abban reménykedem, hogy idén végre megúszhatom majd a kapálást......

Itt a tavasz, sok munka lesz, csak győzzem feljegyezni. Egyik kedvencem a következő, amit általában március 15-én szoktam elvégezni: az első vetések, valamint a magvetés az idei palántákhoz.

2012. február 21., kedd

Évkezdeti jegyzetek

 
A hó épp csak elkezdett olvadni, minden csupa sár, a földre még nem lehet rámenni, de tudjuk, nyakunkon a tavasz, nagyon is itt az ideje a munkának már. A tél elhúzódik, de kettőt pislogunk és zsizsegni fog a természet. Rengeteg a teendőnk, célszerű összeszedni, aztán majd meglátjuk mit sikerült elvégezni, mi az ami a jövő évre csúszik, és persze biztos lesz olyasmi is, ami majd csak később jut az eszembe.

 
Tehát a nyilván még nem végleges és nem teljes lista:

 
  1. A blog és a honlap folyamatos karbantartása: mivel rengeteg a munka és kevés a munkás kéz, ez az amit a leginkább hajlamos vagyok hanyagolni a tenyészidőszak idején, úgy márciustól októberig. Meg aztán amúgy is könnyebben odaülök a traktorra, mint a gép elé. De ez fontos. Fontos, mert a honlap segítségével találnak ránk sokan, és fontos mert a blog egyben kertünk története is, és nagyon szeretem visszaolvasni, nézni a próbálkozásainkat.
  2. Metszés: mivel tavaly alapos metszési munkálatok történtek, idén azért nem lesz olyan nagy munka, de persze így is oda kell figyelni, hiszen az egész éves munkát alapozzuk meg vele. A jó metszésen nagyon sok múlik. Gyümölcsösünk nem intenzív, nem dolgozunk agyonalakított koronaformákkal, de azért fontos. A termés mennyiségére és minőségére nézve is meghatározó.
  3. Kéregkaparás: a biológiai növényvédelem fontos része az elhalt, elöregedett kéregdarabok eltávolítása a fák törzséről, hogy az ott áttelelő képleteket megsemmisítsük. Gombabetegségeket és kártevőket is gyéríthetünk ezzel a sziszifuszi munkával. Négy hektár alma, egy kefe.
  4. Fafeldolgozás: semmit nem pazarlunk, így a tavalyi metszés-ritkítás egy része még mindig feldolgozásra vár, a nagyobb ágak cserépkályhában végzik, a kisebbekből gyújtós lesz, a legkisebbeket eltüzeljük (lehetőleg szalonnasütés vagy pálinkafőzés céljából). Szintén elég nehézkes kézi meló, egy bozótvágó szükséges hozzá.
  5. Favágás: vagyis a kivágandó fák megnyírbálása. Miután teljesen eltávolítjuk a lombkoronát, és a törzs egy részét, megszűnik a fotoszintézis, szép lassan elhalnak a fák, hogy a következő években gyökerestül kihúzhassuk a helyükről. Amíg nem láttam, fogalmam sem volt róla, mennyire tudnak kapaszkodni.
  6. Fakidöntés: részletek egyel feljebb.
  7. Kerítés javítás: no komment, örökös elfoglaltság. Idén télen pl több helyen is jól lenyomták az őzek-szarvasok, akik jobb híján a mi kertünk fáit pusztították.
  8. Új kapu: a régi teljesen roggyant, a tavaly előtti esőzések miatt meg is süllyedt.
  9. Új kutya: 2 év alatt 2 kutyát veszítettünk. Remélem a következő szerencsésebb lesz.
  10. Tavaszi beszerzések: vár a gazdabolt és a kertészeti áruda, vetőmagok, fólia, növényvédőszerek, lombgereblye, horolókapa, a felsorolás korántsem teljes.
  11. Fekete fólia: mivel a kapálás kicsit sem szórakoztató és nemesítő munka, többek között ezt is szeretnénk megúszni, a megfelelő talajtakarást a fiatal fák és a málna esetében így fogjuk megoldani. Az újonnan telepített fákat locsolni, kapálni kell, míg meg nem erősödnek kellőképp, talán megspórolunk némi melót.
  12. Veteményes kert: új év, új koncepció, ezúttal egy öngyógyító vegyeskert formájában. Remélem, működik majd. Szerintem a bejegyzések minimum fele erről szól majd, ez ugyanis az én szenvedélyem. Még főzni is egész más érzés, ha az ember saját maga termelte csodás zöldségekkel teheti.
  13. Emésztő gödör: a régi már elég rozzant, és szeretnénk végre egy időt álló, biogazdálkodásba illeszthető megoldást kialakítani a területen.
  14. Biotermesztéssel kapcsolatos adminisztráció: megszületett a nagy döntés, elkezdjük az áttérést ökológiai termesztésre. Nagy falat lesz, de egyrészt úgy gondoljuk, ilyen kis területen ez lenne a legértelmesebb, és ez ami egyezik annyira az elveinkkel is, hogy valódi lelkesedéstől hajtva dolgozunk majd. Nem kis munka lesz, plusz hozzájön természetesen a naprakész szakirodalom levadászása is. Biztos sok bejegyzés témája lesznek a tapasztalatok.

2012. február 20., hétfő

Hó a kertjeinkben

Az egyik egy nagy, faluszéli, gyümölcsfákkal teli munkahely. A másik kicsi, városközepi, dísznövényekkel teli pihenőhely. Ami közös bennük: imádjuk őket, a világ legjobb játszóterei, és néhány centi hó alatt gyönyörűségessé varázsolódik mindkettő.




2012. február 5., vasárnap

A tél dícsérete

Az ilyen téli napokat imádom.

Odakint súlyos mínuszok gyérítik a kártevőket és kórokozókat.
A talajt egy kellemes 6-8 centis hótakaró szigeteli és védi a kiszáradástól.
Idebent a nyári gyümölcsök forró almás pite és cseresznyésrétes formájában köszönnek vissza.
Egész álló nap hullott a hó és ragyogott a nap. Mintha csillámport szórtak volna a fejünk felett.
Megérkeztek a csonttollúak a messzi északról.
Hatalmasat korcsolyáztunk a tavon.
Pattog a tűz a cserépkályhában (almafa ég benne - mi más?).
Plusz forralt bor.

2012. február 2., csütörtök

Téli kedvenc: Kerti zsázsa

Avagy Lepidium sativum L. (a Brassicaceae, vagyis keresztesvirágúak családjába tartozik, mint pl. a mustár, a repce, avagy a borsmustár, más néven rukola).
Amikor a valódi tél csak február elején köszönt be, méghozzá súlyos mínuszokkal, akkor azért lehet sejteni, hogy nem a közeljövőben fogok nekikezdeni a kertészkedésnek, úgyhogy elég súlyos a hiányérzetem. Szeretném már a föld illatát érezni, izgalommal figyelni, ahogy sarjadnak, fejlődnek növényeim, és nem utolsó sorban, szeretnék valami friss, üde zöldet a vacsorámhoz. Na ilyenkor "nyúlok" a jól bevált zsázsához. Néhány lapát jófajta kerti földet összekeverek egy kis virágfölddel, ideális esetben homokot is igényelne a növényke a keverékbe. Nekem ez most nem állt módomban, így maradt a kétféle föld, kiegészítve némi kerti komposzttal, jól tömörítve egy virágládában, jó sűrűn rászórtam a magokat, amikre szitáltam még egy kevéske földet. A zsázsa azonban akár egy kis vízzel átitatott vattán is villámgyorsan kicsírázik, és 10-12 napon belül már fogyaszthatók is a néhány leveles csípősen ízletes növénykék. Bámulatos, ahogy 24-36 óra elteltével már emelgetik is maguk fölött a földet, és sorra bújnak ki a zsenge, halványzöld száracskák, hogy aztán pillanatok alatt sűrű növényzet tenyésszen az ablakban. Ha túl árnyékos a helyük, kicsit megnyurgulnak, érdemes napoztatni a ládát.
A kerti zsázsa (angolul: garden cress, olaszul: crescione) valószínűleg Iránból, észak-Afrikai közvetítéssel jutott el Európába. Igénytelensége és rendkívüli beltartalmi értékei miatt népszerű ma is Nyugat-Európában, bár meg kell hagyni, szabadföldön agresszív gyomnövénnyé is képes válni, mint például rokonai, bizonyos rezeda-félék.
De ennél sokkal fontosabb, hogy telis teli van C- és B-vitaminokkal, karotinnal, baktériumölő- és ásványi anyagokkal, épp ezért számos diéta ajánlja előszeretettel (néhány recept ugyanakkor keveri a vízitormával). Ami viszont a legjobb benne, hogy eszméletlenül finom, bármilyen szendvicset, salátát, vagy húsételt feldob, ha csak így nyersen beleszórjuk, belekeverjük, rádobjuk.

Az alábbiakban pedig az idei zsázsatermés látható kelés közben, az ablakban, és egyik kedvenc helyemen, a kacsazsíros pirítósomon:




Beköltözés

Úgy éreztem, ideje új zugot találni magamnak a virtuális térben. Az idei szezonnak már sokkal átgondoltabban tudunk nekivágni mind a gyümölcsösben, mind a zöldségeskertet illetően, hisz túl vagyunk az első tanulóéven. Nekem ettől egészen ünnepélyes kezdet-hangulatom támadt, ezért gondoltam, a blogot is a tervekhez igazítom.

Az eddigiek: kerteszkedunk.blog.hu