Őszintén

Az az igazság, hogy tartozom a blogomnak egy vallomással. A helyzet az, hogy majdnem elhagytam. Az utóbbi időszak ugyanis sajnos úgy alakult, hogy mindentől elment a kedvem. Majdnem. Ez a blog a kertről szól, és nem terveztem, hogy a lelkiállapotomról is írok majd benne, de nem kerülhetem ki, hiszen ez volt az oka a hosszas hallgatásnak, hogy íly csúfosan elhanyagoltam naplóm, vagyis a kert naplóját. De ha hű akarok maradni az igazsághoz, akkor el kell mondanom, hogy majdnem föladtam az álmainkat. Az év kezdete óta valahogy kudarc jött kudarcra, minden, ami csak tönkremehetett az bizony tönkre is ment, elromlott, szétesett, eltörött, beázott, kiszáradt, megfagyott, összedőlt, beszakadt. Ránkszakadt egy jócsomó adminisztratív teendő, ami köztudottan nem túl nagy motiváló erő. Furdalt  a lelkiismeret kisfiam miatt, akivel, érzésem szerint, a kert gondjai miatt nem tudok úgy és annyit törődni, amennyit és ahogy szeretnék, fáradtnak és kimerültnek látom a családomat. A rosszkor jött enyhe időt, túl kemény fagy, majd túl hosszú szárazság követte, aztán túl kevés eső, virágzáskori fagy, beporzáskor pedig hideg.
Azután szembesülnünk kellett azzal, hogy bizony meg kell tanulnunk sokkal hatékonyabban értékesíteni. Megtapasztalhattuk, hogy milyen lehet az, amikor ki van szolgáltatva egy termelő a felvásárlók kénye-kedvének. Undorító érzés. Szerencsére nem vagyunk olyan mértékben rászorulva az eladásra, hogy belemenjünk a méltatlan alkuba, de bármikor sor kerülhet erre. Borzasztó a helyzet. Elképesztően nyomott áron, alkudozva zajlanak az üzletek. De nem is ez a legroszabb, hanem az a lekezelő, lesajnáló, megalázó stílus, ahogy egyesek viselkednek a termelővel. Mintha nem is ugyanolyan emberről lenne szó. A fogyasztókat sem értem feltétlenül. Az almánk nem olyan makulátlan, mint a gigaültetvények mérgekkel agyonterhelt gyümölcse, de messze nem olyan rémes állapotú, mint amilyeneket a városunkban és környékén árulnak a szuperek és hiperek, valamint a legtöbb zöldséges. Nem mellékes az sem, hogy a mi almánkat éretten szedjük, a nap érleli, nem pedig  gáz a raktárban. Ja, és ez az zamatos, szép, egészséges, pirosan mosolygós gyümölcs éppen feleannyiba kerül, mint az üzletben. Ráadásul, ha kell, házhoz is szállítjuk. De nem hibáztatom a fogyasztókat. Nekünk kell megtanulni hatékonyabban eladni. Panasz nem lehet ránk, mert aki egyszer vásárolt nálunk, nagy eséllyel vissza is tér, sőt ajánlja is gyümölcsösünket másoknak.
Másik lehúzó erő volt a túl sok kéretlen tanács és vélemény, amelyet nem rossz szándék vezérelt, de kivétel nélkül pesszimista volt. Mások helyében mindenki rendkívül okos és tájékozott. Szóval mindez így együtt kicsit sok volt.
Megmaradt szánalmas kis energiámat a kert körüli teendőkre öszpontosítottam, a meglehetősen fárasztó tavaszi munkákra, metszés, vetés, stb.
Mindezek ellenére a terv továbbra is a biotermesztés, noha jelentősen át kellett értékelnünk bizonyos dolgokat, nagy tervek vannak készülőben, pályázatok, telepítések. Nem tudunk és nem is akarunk az elveink ellenére cselekedni, így inkább reménykedünk, tanulunk, figyelünk és dolgozunk.

Csak most valahogy még a tavasz is olyan -ki kell mondjam- csúnya. Előbb a szárazság, most meg ez a hideg szürkeség. Még a természet is valahogy olyan nyögvenyelősen születik újjá. Jaj, nagyon kéne most valami bíztató égi jel.

Rügypattanás előtt

Zajlik a munka a gyümölcsösben, elsőként a végtelennek tűnő metszéssel kell megbirkóznunk. Rengeteg a fa, kevés a kéz, az elhúzódó kemény tél miatt viszonylag rövid idő jut rá az idén, de már látjuk a  végét. Ezzel párhuzamosan folyik a fafeldolgozás, favágás is. Meg kell tisztítani a fák közötti sorokat a lemetszett ágaktól, hogy elférjen a traktor a lemosó permetezéskor, ami hamarosan esedékes lesz majd. Erről bővebben akkor.
Eljött az ideje a virágoskert rendbetételének és a zöldséges kialalkításának is.
Elsőként fellazítottam a virágoskert talaját, közben szemügyre vehettem a szorgosan bújkáló tavaszi hagymásokat, nárciszok, tulipánok, jácintok ütik fel fejecskéjüket az ágyásban. Megmetszettem még, ami elmaradt az ősszel, a rózsákon még rajta maradt a takarás, de hamarosan az is lekerül és akkor az összes szabad felüleltet bevetem mustárral, hogy még így gátat szabjak a korai gyomok térhódításának. Ezt néhány hét elteltével, amikor az évelő fűszernövényeket és az egyéves virágokat telepítem, majd beforgatom a talajba, hogy zöldtrágyaként gazdagítsa azt.
A zöldségeskertet az idén Gertrud Franck öngyógyító vegyeskert - módszere alapján fogom művelni. Ennek lényege a természethez leginkább hasonlító termesztés, természetesen, vegyszerek nélkül. A természetben a talaj sosem marad fedetlen, illetve olykor igen, de azt sivatagnak hívják. Tehát a kertben nincsenek ágyások, utak, hanem sorok és sorok követik egyást végig. A területen kialakítottam 23 sort, egyenként úgy 5 méteresek és mindegyikbe spenótot vetettem, ami igen gyorsan kel, így jelzi majd kertem sorait. Azaz sorközeit, merthogy később ezek lesznek a sorközök. Amikor a spenót közti sorokban kikel a tényleges kultúra, a fiatal spenótnövénykék árnyékolnak, ott tartják a nedvességet, nem mellékesen pedig, levelét szedegetve zsenge, salátának való bébispenóthoz jutok vele. A spenótsorok közti távolság 50 cm, minden spenótsor közt van egy "valódi" sor. Amikor ezek a sorok megerősödnek, a spenótot kisarabolom és otthagyom heverni a sorközben, ez lesz a sorok közti talajtakarás első rétege. Erre jön majd a többi, ami szépen ott helyben komposztálódik, de erről akkor majd, ha aktuális lesz. Szóval vissza a hétvége történéseihez. Ezt a módszert követve, a rendes sorok közül azokba, amelyet majd hosszabb távon fogok használni, paradicsom, kabakosok, esetleg káposzta, zeller számára, egyelőre zöldtrágya- és takarónövényként rukolát, mustárt, lóbabot vetettem. A többi sorokba pedig hamarosan kerülnek is az első növénykék. A lényeg, hogy minden egyes sor folyamatosan be legyen vetve, a sorközökön pedig ott legyen a biztonságot adó takaróréteg. Kiemelkedő jelentőséget kapnak így a köztes trágyanövények, mint a mustár, a nitrogénmegkötő lóbab, vagy például a facélia, szebbik nevén mézontófű. A kertem köré, mögé, valamint egy igen jó vízellátottságú (kabakosok, uborka!!) területre éppen ezért szórva vetettem mustárt és mézontófüvet, hogy helyettem kertészkedjenek ott, amíg én máshol vagyok elfoglalva.

És mindezen szép elméletek mellett a leginkább abban reménykedem, hogy idén végre megúszhatom majd a kapálást......

Itt a tavasz, sok munka lesz, csak győzzem feljegyezni. Egyik kedvencem a következő, amit általában március 15-én szoktam elvégezni: az első vetések, valamint a magvetés az idei palántákhoz.

Évkezdeti jegyzetek

 

A hó épp csak elkezdett olvadni, minden csupa sár, a földre még nem lehet rámenni, de tudjuk, nyakunkon a tavasz, nagyon is itt az ideje a munkának már. A tél elhúzódik, de kettőt pislogunk és zsizsegni fog a természet. Rengeteg a teendőnk, célszerű összeszedni, aztán majd meglátjuk mit sikerült elvégezni, mi az ami a jövő évre csúszik, és persze biztos lesz olyasmi is, ami majd csak később jut az eszembe.

 

Tehát a nyilván még nem végleges és nem teljes lista:

 

1. A blog és a honlap folyamatos karbantartása: mivel rengeteg a munka és kevés a munkás kéz, ez az amit a leginkább hajlamos vagyok hanyagolni a tenyészidőszak idején, úgy márciustól októberig. Meg aztán amúgy is könnyebben odaülök a traktorra, mint a gép elé. De ez fontos. Fontos, mert a honlap segítségével találnak ránk sokan, és fontos mert a blog egyben kertünk története is, és nagyon szeretem visszaolvasni, nézni a próbálkozásainkat.
2. Metszés: mivel tavaly alapos metszési munkálatok történtek, idén azért nem lesz olyan nagy munka, de persze így is oda kell figyelni, hiszen az egész éves munkát alapozzuk meg vele. A jó metszésen nagyon sok múlik. Gyümölcsösünk nem intenzív, nem dolgozunk agyonalakított koronaformákkal, de azért fontos. A termés mennyiségére és minőségére nézve is meghatározó.
3. Kéregkaparás: a biológiai növényvédelem fontos része az elhalt, elöregedett kéregdarabok eltávolítása a fák törzséről, hogy az ott áttelelő képleteket megsemmisítsük. Gombabetegségeket és kártevőket is gyéríthetünk ezzel a sziszifuszi munkával. Négy hektár alma, egy kefe.
4. Fafeldolgozás: semmit nem pazarlunk, így a tavalyi metszés-ritkítás egy része még mindig feldolgozásra vár, a nagyobb ágak cserépkályhában végzik, a kisebbekből gyújtós lesz, a legkisebbeket eltüzeljük (lehetőleg szalonnasütés vagy pálinkafőzés céljából). Szintén elég nehézkes kézi meló, egy bozótvágó szükséges hozzá.
5. Favágás: vagyis a kivágandó fák megnyírbálása. Miután teljesen eltávolítjuk a lombkoronát, és a törzs egy részét, megszűnik a fotoszintézis, szép lassan elhalnak a fák, hogy a következő években gyökerestül kihúzhassuk a helyükről. Amíg nem láttam, fogalmam sem volt róla, mennyire tudnak kapaszkodni.
6. Fakidöntés: részletek egyel feljebb.
7. Kerítés javítás: no komment, örökös elfoglaltság. Idén télen pl több helyen is jól lenyomták az őzek-szarvasok, akik jobb híján a mi kertünk fáit pusztították.
8. Új kapu: a régi teljesen roggyant, a tavaly előtti esőzések miatt meg is süllyedt.
9. Új kutya: 2 év alatt 2 kutyát veszítettünk. Remélem a következő szerencsésebb lesz.
10. Tavaszi beszerzések: vár a gazdabolt és a kertészeti áruda, vetőmagok, fólia, növényvédőszerek, lombgereblye, horolókapa, a felsorolás korántsem teljes.
11. Fekete fólia: mivel a kapálás kicsit sem szórakoztató és nemesítő munka, többek között ezt is szeretnénk megúszni, a megfelelő talajtakarást a fiatal fák és a málna esetében így fogjuk megoldani. Az újonnan telepített fákat locsolni, kapálni kell, míg meg nem erősödnek kellőképp, talán megspórolunk némi melót.
12. Veteményes kert: új év, új koncepció, ezúttal egy öngyógyító vegyeskert formájában. Remélem, működik majd. Szerintem a bejegyzések minimum fele erről szól majd, ez ugyanis az én szenvedélyem. Még főzni is egész más érzés, ha az ember saját maga termelte csodás zöldségekkel teheti.
13. Emésztő gödör: a régi már elég rozzant, és szeretnénk végre egy időt álló, biogazdálkodásba illeszthető megoldást kialakítani a területen.
14. Biotermesztéssel kapcsolatos adminisztráció: megszületett a nagy döntés, elkezdjük az áttérést ökológiai termesztésre. Nagy falat lesz, de egyrészt úgy gondoljuk, ilyen kis területen ez lenne a legértelmesebb, és ez ami egyezik annyira az elveinkkel is, hogy valódi lelkesedéstől hajtva dolgozunk majd. Nem kis munka lesz, plusz hozzájön természetesen a naprakész szakirodalom levadászása is. Biztos sok bejegyzés témája lesznek a tapasztalatok.

Hó a kertjeinkben

Az egyik egy nagy, faluszéli, gyümölcsfákkal teli munkahely. A másik kicsi, városközepi, dísznövényekkel teli pihenőhely. Ami közös bennük: imádjuk őket, a világ legjobb játszóterei, és néhány centi hó alatt gyönyörűségessé varázsolódik mindkettő.

A tél dícsérete

Az ilyen téli napokat imádom.

Odakint súlyos mínuszok gyérítik a kártevőket és kórokozókat.
A talajt egy kellemes 6-8 centis hótakaró szigeteli és védi a kiszáradástól.
Idebent a nyári gyümölcsök forró almás pite és cseresznyésrétes formájában köszönnek vissza.
Egész álló nap hullott a hó és ragyogott a nap. Mintha csillámport szórtak volna a fejünk felett.
Megérkeztek a csonttollúak a messzi északról.
Hatalmasat korcsolyáztunk a tavon.
Pattog a tűz a cserépkályhában (almafa ég benne - mi más?).
Plusz forralt bor.

Téli kedvenc: Kerti zsázsa

Avagy Lepidium sativum L. (a Brassicaceae, vagyis keresztesvirágúak családjába tartozik, mint pl. a mustár, a repce, avagy a borsmustár, más néven rukola).
Amikor a valódi tél csak február elején köszönt be, méghozzá súlyos mínuszokkal, akkor azért lehet sejteni, hogy nem a közeljövőben fogok nekikezdeni a kertészkedésnek, úgyhogy elég súlyos a hiányérzetem. Szeretném már a föld illatát érezni, izgalommal figyelni, ahogy sarjadnak, fejlődnek növényeim, és nem utolsó sorban, szeretnék valami friss, üde zöldet a vacsorámhoz. Na ilyenkor "nyúlok" a jól bevált zsázsához. Néhány lapát jófajta kerti földet összekeverek egy kis virágfölddel, ideális esetben homokot is igényelne a növényke a keverékbe. Nekem ez most nem állt módomban, így maradt a kétféle föld, kiegészítve némi kerti komposzttal, jól tömörítve egy virágládában, jó sűrűn rászórtam a magokat, amikre szitáltam még egy kevéske földet. A zsázsa azonban akár egy kis vízzel átitatott vattán is villámgyorsan kicsírázik, és 10-12 napon belül már fogyaszthatók is a néhány leveles csípősen ízletes növénykék. Bámulatos, ahogy 24-36 óra elteltével már emelgetik is maguk fölött a földet, és sorra bújnak ki a zsenge, halványzöld száracskák, hogy aztán pillanatok alatt sűrű növényzet tenyésszen az ablakban. Ha túl árnyékos a helyük, kicsit megnyurgulnak, érdemes napoztatni a ládát.
A kerti zsázsa (angolul: garden cress, olaszul: crescione) valószínűleg Iránból, észak-Afrikai közvetítéssel jutott el Európába. Igénytelensége és rendkívüli beltartalmi értékei miatt népszerű ma is Nyugat-Európában, bár meg kell hagyni, szabadföldön agresszív gyomnövénnyé is képes válni, mint például rokonai, bizonyos rezeda-félék.
De ennél sokkal fontosabb, hogy telis teli van C- és B-vitaminokkal, karotinnal, baktériumölő- és ásványi anyagokkal, épp ezért számos diéta ajánlja előszeretettel (néhány recept ugyanakkor keveri a vízitormával). Ami viszont a legjobb benne, hogy eszméletlenül finom, bármilyen szendvicset, salátát, vagy húsételt feldob, ha csak így nyersen beleszórjuk, belekeverjük, rádobjuk.

Az alábbiakban pedig az idei zsázsatermés látható kelés közben, az ablakban, és egyik kedvenc helyemen, a kacsazsíros pirítósomon:

Beköltözés

Úgy éreztem, ideje új zugot találni magamnak a virtuális térben. Az idei szezonnak már sokkal átgondoltabban tudunk nekivágni mind a gyümölcsösben, mind a zöldségeskertet illetően, hisz túl vagyunk az első tanulóéven. Nekem ettől egészen ünnepélyes kezdet-hangulatom támadt, ezért gondoltam, a blogot is a tervekhez igazítom.

Az eddigiek: kerteszkedunk.blog.hu