Gyors helyzetjelentés a gyümölcsösből

Sajnos az idei évben sok dicsekednivaló nincs. A beprozás és terméskötődés idejében meglehetősen rossz időjárási viszonyok uralkodtak, hideg, erős szél, fagy, így sajnos nem lett túl sok cseresznye és sárgabarck sem. A családnak azért jutott, és ami volt, az finom és egészséges lett. Két kicsiny második éves meggyfánk csodálatosan termett, remélhetőleg ez jót jelent a következőkre nézve, az őszibarackok viszont szintén nem produkálnak túl nagy mennyiséget, bár ízre, zamatra, méretre nem lehet panasz. El is határoztuk, hogy ősszel ültetünk még néhányat. Annál is inkább, mert a fránya őzeink valamiért az őszibarackot tizedelték meg leginkább. A szilva már kékül, közepes termést várunk, csakúgy mint az almától.

A tavaszi hideget követő forró aszályos nyár természetesen nem tesz igazán jót egyiknek sem. Idén sikerült jól elkapni a varasodást és az almamolyt, az almailonca kártétele sem számottevő. Erősen károsítja a lombozatot viszont egy aknázómoly. A száraz meleg pedig nagy barátja a lisztharmatnak és a levéltetveknek. Tavasszal szilvafronton a moníliával gyűlt meg a bajunk. Idén ez nálunk az egész környéken, a város közepén is láthatóan nagy erővel támadt.
Sok-sok öntözés mellett (hála a kutakért) a tavaly és tavalyelőtt telepített fiatal gyümölcsfák szépen megeredtek. Az alma (Freedom és Braeburn fajták) szászszázalékosan, veszítettünk viszont két vilmoskörte és egy kajszifát. Legrosszabbul az őszibarack teljesített, a legerősebbnek látszó Champion csemeték közül ötből talán egy ha megmarad, és ezeket nem az őz intézte el, az biztos.

Nyáron a növényvédelem mellett főleg kaszálnunk kellett, azt sem sokat, mert ebben a szárazságban még a fű se nőtt. Haladtunk a tavaszi metszés, ritkítás, kivágás fafeldolgozási munkálataival, ami nagy szó, mert ezzel több éves elmaradásunk szokott lenni. Rendbe hoztuk a fáskamrát is. Összeségében a tavasz vége és a nyár eleje most inkább a tervekről, kalkulációkról szólt és a traktor helyett a laptop előtt ülve telt.

Változás

Alapból sajnos utálom a változásokat. Azt hiszem emiatt sok jóról le is maradok időnként. Most viszont itt az ideje, hogy megbarátkozzam velük. Az elmúlt időszak nem volt könnyű nekem, noha semmi komoly gond, baj, probléma nem történt. Én azonban rettenetesen eltúloztam a legkisebb eseményt is, természetesen negatív irányban, mágnesként vonzom a rosszat, amihez hozzáérek eltörik, elromlik, kiszárad, odaég; képtelen vagyok figyelni, koncentrálni; iszonyú sokat aggódom és meglehetősen hipochonder lettem. Nem segített a szárazság, az általános gazdasági helyzet és a közhangulat alakulása sem. Bevallom elbizonytalanodtam. Megijedtem az úttól, amin elindulni készülünk, a biotermesztés útjától. Többségében lelkes, bár erősen szkeptikus véleménnyel vannak róla az emberek, és sok erő kell az árral szemben úszni. De a mélypontot elérve szembesültem azzal, hogy ez nem is választás kérdése. Ez az egyetlen ésszerű és racionális lehetőség, aminek képes vagyok, ha csak minimálisan is, de látni a jövőjét.
Gyümölcsösünkben tehát nagy változások várhatók, bár sajnos csak nagyon lassan és fokozatosan, de biztosan. A mikor (néhány év) sajnos piszkos anyagiak kérdése még. Nagyon merész terveink vannak, telepítések, új növényfajok is (mogyoró), tojótyúk tartás visszaállítása, és -remélem csak álmodtam- de mintha birkákról is esett volna szó.
Ezzel párhuzamosan konyhakerti fejlesztés is várható és természetesen családi (baráti) kör ellátása céljából továbbra is küzdök a bogyósokkal.
Azt gondolom, hogy általában túl sokat beszélek és tervezek, ám túl keveset cselekszem. Így most kivételesen inkább nem szaporítom a szót. Egyszerűen a következőt fogom tenni: akkor írok valamiről, ha végre megvalósul, ekkor majd engedélyezem magamnak a véleménnyilvánítást, elméleti fejtegetést, ömlengést, stb, stb.

Rügypattanás előtt

Zajlik a munka a gyümölcsösben, elsőként a végtelennek tűnő metszéssel kell megbirkóznunk. Rengeteg a fa, kevés a kéz, az elhúzódó kemény tél miatt viszonylag rövid idő jut rá az idén, de már látjuk a  végét. Ezzel párhuzamosan folyik a fafeldolgozás, favágás is. Meg kell tisztítani a fák közötti sorokat a lemetszett ágaktól, hogy elférjen a traktor a lemosó permetezéskor, ami hamarosan esedékes lesz majd. Erről bővebben akkor.
Eljött az ideje a virágoskert rendbetételének és a zöldséges kialalkításának is.
Elsőként fellazítottam a virágoskert talaját, közben szemügyre vehettem a szorgosan bújkáló tavaszi hagymásokat, nárciszok, tulipánok, jácintok ütik fel fejecskéjüket az ágyásban. Megmetszettem még, ami elmaradt az ősszel, a rózsákon még rajta maradt a takarás, de hamarosan az is lekerül és akkor az összes szabad felüleltet bevetem mustárral, hogy még így gátat szabjak a korai gyomok térhódításának. Ezt néhány hét elteltével, amikor az évelő fűszernövényeket és az egyéves virágokat telepítem, majd beforgatom a talajba, hogy zöldtrágyaként gazdagítsa azt.
A zöldségeskertet az idén Gertrud Franck öngyógyító vegyeskert - módszere alapján fogom művelni. Ennek lényege a természethez leginkább hasonlító termesztés, természetesen, vegyszerek nélkül. A természetben a talaj sosem marad fedetlen, illetve olykor igen, de azt sivatagnak hívják. Tehát a kertben nincsenek ágyások, utak, hanem sorok és sorok követik egyást végig. A területen kialakítottam 23 sort, egyenként úgy 5 méteresek és mindegyikbe spenótot vetettem, ami igen gyorsan kel, így jelzi majd kertem sorait. Azaz sorközeit, merthogy később ezek lesznek a sorközök. Amikor a spenót közti sorokban kikel a tényleges kultúra, a fiatal spenótnövénykék árnyékolnak, ott tartják a nedvességet, nem mellékesen pedig, levelét szedegetve zsenge, salátának való bébispenóthoz jutok vele. A spenótsorok közti távolság 50 cm, minden spenótsor közt van egy "valódi" sor. Amikor ezek a sorok megerősödnek, a spenótot kisarabolom és otthagyom heverni a sorközben, ez lesz a sorok közti talajtakarás első rétege. Erre jön majd a többi, ami szépen ott helyben komposztálódik, de erről akkor majd, ha aktuális lesz. Szóval vissza a hétvége történéseihez. Ezt a módszert követve, a rendes sorok közül azokba, amelyet majd hosszabb távon fogok használni, paradicsom, kabakosok, esetleg káposzta, zeller számára, egyelőre zöldtrágya- és takarónövényként rukolát, mustárt, lóbabot vetettem. A többi sorokba pedig hamarosan kerülnek is az első növénykék. A lényeg, hogy minden egyes sor folyamatosan be legyen vetve, a sorközökön pedig ott legyen a biztonságot adó takaróréteg. Kiemelkedő jelentőséget kapnak így a köztes trágyanövények, mint a mustár, a nitrogénmegkötő lóbab, vagy például a facélia, szebbik nevén mézontófű. A kertem köré, mögé, valamint egy igen jó vízellátottságú (kabakosok, uborka!!) területre éppen ezért szórva vetettem mustárt és mézontófüvet, hogy helyettem kertészkedjenek ott, amíg én máshol vagyok elfoglalva.

És mindezen szép elméletek mellett a leginkább abban reménykedem, hogy idén végre megúszhatom majd a kapálást......

Itt a tavasz, sok munka lesz, csak győzzem feljegyezni. Egyik kedvencem a következő, amit általában március 15-én szoktam elvégezni: az első vetések, valamint a magvetés az idei palántákhoz.

Évkezdeti jegyzetek

 

A hó épp csak elkezdett olvadni, minden csupa sár, a földre még nem lehet rámenni, de tudjuk, nyakunkon a tavasz, nagyon is itt az ideje a munkának már. A tél elhúzódik, de kettőt pislogunk és zsizsegni fog a természet. Rengeteg a teendőnk, célszerű összeszedni, aztán majd meglátjuk mit sikerült elvégezni, mi az ami a jövő évre csúszik, és persze biztos lesz olyasmi is, ami majd csak később jut az eszembe.

 

Tehát a nyilván még nem végleges és nem teljes lista:

 

1. A blog és a honlap folyamatos karbantartása: mivel rengeteg a munka és kevés a munkás kéz, ez az amit a leginkább hajlamos vagyok hanyagolni a tenyészidőszak idején, úgy márciustól októberig. Meg aztán amúgy is könnyebben odaülök a traktorra, mint a gép elé. De ez fontos. Fontos, mert a honlap segítségével találnak ránk sokan, és fontos mert a blog egyben kertünk története is, és nagyon szeretem visszaolvasni, nézni a próbálkozásainkat.
2. Metszés: mivel tavaly alapos metszési munkálatok történtek, idén azért nem lesz olyan nagy munka, de persze így is oda kell figyelni, hiszen az egész éves munkát alapozzuk meg vele. A jó metszésen nagyon sok múlik. Gyümölcsösünk nem intenzív, nem dolgozunk agyonalakított koronaformákkal, de azért fontos. A termés mennyiségére és minőségére nézve is meghatározó.
3. Kéregkaparás: a biológiai növényvédelem fontos része az elhalt, elöregedett kéregdarabok eltávolítása a fák törzséről, hogy az ott áttelelő képleteket megsemmisítsük. Gombabetegségeket és kártevőket is gyéríthetünk ezzel a sziszifuszi munkával. Négy hektár alma, egy kefe.
4. Fafeldolgozás: semmit nem pazarlunk, így a tavalyi metszés-ritkítás egy része még mindig feldolgozásra vár, a nagyobb ágak cserépkályhában végzik, a kisebbekből gyújtós lesz, a legkisebbeket eltüzeljük (lehetőleg szalonnasütés vagy pálinkafőzés céljából). Szintén elég nehézkes kézi meló, egy bozótvágó szükséges hozzá.
5. Favágás: vagyis a kivágandó fák megnyírbálása. Miután teljesen eltávolítjuk a lombkoronát, és a törzs egy részét, megszűnik a fotoszintézis, szép lassan elhalnak a fák, hogy a következő években gyökerestül kihúzhassuk a helyükről. Amíg nem láttam, fogalmam sem volt róla, mennyire tudnak kapaszkodni.
6. Fakidöntés: részletek egyel feljebb.
7. Kerítés javítás: no komment, örökös elfoglaltság. Idén télen pl több helyen is jól lenyomták az őzek-szarvasok, akik jobb híján a mi kertünk fáit pusztították.
8. Új kapu: a régi teljesen roggyant, a tavaly előtti esőzések miatt meg is süllyedt.
9. Új kutya: 2 év alatt 2 kutyát veszítettünk. Remélem a következő szerencsésebb lesz.
10. Tavaszi beszerzések: vár a gazdabolt és a kertészeti áruda, vetőmagok, fólia, növényvédőszerek, lombgereblye, horolókapa, a felsorolás korántsem teljes.
11. Fekete fólia: mivel a kapálás kicsit sem szórakoztató és nemesítő munka, többek között ezt is szeretnénk megúszni, a megfelelő talajtakarást a fiatal fák és a málna esetében így fogjuk megoldani. Az újonnan telepített fákat locsolni, kapálni kell, míg meg nem erősödnek kellőképp, talán megspórolunk némi melót.
12. Veteményes kert: új év, új koncepció, ezúttal egy öngyógyító vegyeskert formájában. Remélem, működik majd. Szerintem a bejegyzések minimum fele erről szól majd, ez ugyanis az én szenvedélyem. Még főzni is egész más érzés, ha az ember saját maga termelte csodás zöldségekkel teheti.
13. Emésztő gödör: a régi már elég rozzant, és szeretnénk végre egy időt álló, biogazdálkodásba illeszthető megoldást kialakítani a területen.
14. Biotermesztéssel kapcsolatos adminisztráció: megszületett a nagy döntés, elkezdjük az áttérést ökológiai termesztésre. Nagy falat lesz, de egyrészt úgy gondoljuk, ilyen kis területen ez lenne a legértelmesebb, és ez ami egyezik annyira az elveinkkel is, hogy valódi lelkesedéstől hajtva dolgozunk majd. Nem kis munka lesz, plusz hozzájön természetesen a naprakész szakirodalom levadászása is. Biztos sok bejegyzés témája lesznek a tapasztalatok.