Ismét eltelt ezernek tűnő év

Ezzel együtt újabb fogadalom, hogy ezúttal aztán tényleg. De ez egyáltalán nem fontos. A lényeg az, hogy rengeteg rengeteg munkának köszönhetően a Sándor-tanya virul és fejlődik, és lenne miről írni, fotókat feltölteni, hajaj. Csakhát ugye a rohanó hétköznapok. A mezőgazdaságban leginkább az időjárás és az évszakok változása a főnök, eszerint élünk, dolgozunk. Sokat. Mint mindenki. Szóval nem panaszképpen, csak magyarázatként, miért is olyan nehéz beszámolni mindenről, ami történik velünk és a gazdasággal. Meg aztán mindig történik VALAMI.
Tehát a Sándor-tanya 2016-ban is létezik és remélem sikerül beszámolnom minden kisebb-nagyobb változásról és előrelépésről, ami megesik velünk. És akkor talán lesznek majd olyanok, akik kíváncsian el is olvassák :-)

2014 nagy eseményei képekben (2. rész)

Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez az év a sok munka melett nem kevés váratlan eseménnyel is szolgált, plusz volt egy amolyan igazi "ami elromolhat, az el is romlik időszakunk", így nem csak blogot írni, de fotózni is elég kevés alkalom adódott, a nyárról például mindössze ennyi:

Bár ez kétségtelenül a nyár, és az egész év egyik legjelentősebb eseménye volt. Megérkeztek a kispipik a Sándor-tanyára. Mivel biogazdaság vagyunk, csak naposcsibét vehettünk, nekünk kellett fölnevelni őket. Az első héten három óránként keltünk hozzájuk éjszaka.

 

 

Októberre már szépen megnőttek.

 

 

 

Ősszel megvolt az első nyilvános rendezvényünk, pályázati beszámoló és... mondjuk, nyílt nap. Még elég szűk körben. De. Ahogy egy vendég megjegyezte: "ebből tíz év múlva fesztivál lesz".

 

 

 

Végül pedig az év utolsó heteiben megindult a tojástermelés, a karácsonyi sütiket már ebből sütöttük, és igen jól sikerültek.

 

 

Ez tényleg csak dióhéjnyi történés, volt még sok-sok egyéb is, leszedtük az almát, volt szépen zöldség, saláták, sárgarépa, hagyma, cukkíni és a többi, meg rengeteg tanulás és tapasztalatgyűjtés, jártunk a Rábcakapi Biokertészetben és a Zsámboki Biokertben, érdekes ismeretségeket és barátságokat kötöttünk, elindult a Tatai Piac és egyre többen érdeklődnek a Sándor-tanya, a biogazdálkodás és a termékeink iránt.

 

2014 jó év volt, jöhet 2015.

 

 

 

 

Remélem, idén azért lesz több bejegyzés is...

Imádtam írni ezt a blogot, meg az elődjét is. Amikor azt elkezdtem ez az egész még csak hobbi és álom volt, valamint gyermektelen voltam :-) . Ebből talán ki is derül, hogy miért tudtam olyan lelkesen és szívből írni, vezetni ezt az internetes naplót. Most látom csak, hogy az elmúlt két évben egy-egy bejegyzést voltam képes kipréselni magamból, ami éppen erről szólt. Hogy miért nem írok, pedig szeretnék. Kifogás, kifogás. Pedig mennyi, de mennyi írnivaló lenne. Jó lenne rögzíteni, hogy mikor mi történt, mit csináltunk, írhatnék az időjárásról, és mennyit, de mennyit a szakmáról. Cikkekről, könyvekről, tapasztalatokról. Talán fogok is...

Addig meg ismét fölpakolok ide pár fotót, hogy legalább ezek dokumentálják némileg a fejlődést.

Szóval, 2014 nagy eseményei képekben (1. rész)

Minden a metszéssel kezdődik úgy február tájékán.

Ekkor már duzzadnak a rügyek.

 

Idén volt előszőr komolyabb méretű zödségeskertünk, ebből itt látható néhány fokhagyma (ennyit sikerült megörökíteni, a fennmaradó időben csak vetettünk, vetettünk, vetettünk..).

 

 

 

A tavasz kicsit borongósan indult.

 

 

 

De a méhek azért dolgoztak - a beporzás igen nagy esemény egy gyümölcsös életében.

 

 

 

Lett krumpliföldünk, féltünk belevágni, sok volt a tanulság és a munka, lett némi krumpli, jövőre folytatás következik.

 

 

 

Fázós, borongós időben virágzott a szilva, a beporzás ezúttal elmaradt (ahogy a szilvaszedés, aszalás, szilvás polentatorta, szilvalekvár főzés is).

 

 

 

Hardcore palántanevelés zajlott a nappaliban, a konyhában, a járóka melett, a fürdőkád fölött, minden talpalatnyi helyen, ahová elegendő fény jutott - erre idén már profibb megoldást tervezünk. Többszáz palántát neveltünk a nem túl sok négyzetméteren (plusz a két emberpalánta ugye).

 

 

 

Amikor még csak a nyúl tojt a Sándor-tanyán.

 

Aztán beköszöntött a nyár (régi jó szokása szerint még tavasszal).

Az almafák pedig a váratlan melegben kábé három másodpercig virágoztak - ismét nem kis kihívás elé állítva a méhecskéket.

 

 

Mindeközben egyesek így ejtőztek, mialatt mi keményen dolgoztunk.

 

 

 

 

 

 

 





 

 





Az előző év képekben

Kényszert érzek némileg összefoglalni az előző időszakot, de írásban sem időm, sem képességem nem elegendő hozzá. Talán a képek majd mesélnek helyettem. Tavaly leginkább tavasz volt és ősz. Nyár végén született meg második kisfiunk, így a nyár nekem most nem a kertről szólt.
De sok minden történt. Telepítettünk vilmoskörtét, almát, kajszit, diót, meggyet, cseresznyét, lettek méhek is végre a kertben, megérkezett hozzánk egy nagyon kedves kis gyümölcsfakímélő shropshire birkanyáj, kutyák jöttek és mentek is sajnos, és leszüretelhettük történetünk eddigi legbőségesebb és legszebb - ráadásul az első teljesen organikus körülmények között termett - termését.

Sorok



 

 Gazdák

 

Méhek lakhelye

Szüretkor

Egyik nagy kedvencünk: Florina -nagyfokú rezisztencia és finom íz

 Golden
 

Újonnan érkezettek

Én mindig mondtam, hogy a gyomnövények szemet gyönyörködtetőek

Szedés közben tényleg nem sok energia maradt fényképezni

 Ilyen szépséges tavasszal a zsálya, méhek járják, illatozik

 



Munkában

 Bari

 



Shropshire anya

Új telepítés - vilmoskörte

Málnavirág 

Sorok egymás után

Arról, hogy miért nem tudok blogolni, meg hogy miért akarok mégis, hogy mit fogadok meg minden évben és hogy betartom-e, meg még egy csomó mindenről

Nem azért hoztam létre ezt a blogot, hogy évente csak egy (esetleg kettő) bejegyzést írjak. Azért csináltam, mert nagyon szeretek írni a szenvedélyemről, a kertészkedésről. Csakhogy időközben a hobbi munkává vált, ami egyfelől szerencsés, mert igazi hivatásom lehet, másfelől viszont egy-egy fárasztó nap után nem igazán vagyok motivált már az írásra, időm sem nagyon van. Ami nagyon jó, hogy mikor minden lelkesedésemet kiirtja a fáradtság, a kudarc, a kilátástalanság, vagy simán csak a rossz idő, akkor beleolvasok a feljegyzéseimbe, és egyszerre irigyelni kezdem azt az embert, aki ezeket írja. Olyankor újra arra kell gondolnom, hogy micsoda csodálatos szerencse, ha valaki nap, mint nap a szabadban, a családja körében növényekkel (és most már állatokkal is) foglalkozhat. Mert a hétköznapok korántsem ennyire rózsásak.
Minden nyáron megfogadom, hogy nem fogom túlvállalni magam. Ha növényekről van szó, én nem ismerek határokat és korlátokat. A legnagyobb munkák idején elátkozom a tavsz ihletett pillanatait, amikoris ennyi különböző zöldséget, virágot, gyümölcsöt vetettünk, ültettünk, telepítettünk. És most, ahogy mindig, minden tavasszal ismét szembetaláltam magam két olyan jelenséggel, ami engem egyszerűen lehengerel. Az első, amikor a gazdaboltban/interneten/katalógusban szembesülök a vetőmagkínálattal. Engem a cipők is lázba hoznak, komolyan, de az az érzés kicsit sem fogható ehhez. A második, amikor a kezembe fogok egy pici magot és tudom, hogy mi minden van benne. Egy világ bújik meg mindben, zöldtömeg, zamatos levelek, vagy éppen bogyók, csodálatos virágtenger, finom ízek, színek, textúrák, egyszerűen egy csoda az egész. Ebben sosem szűnök meg gyönyörködni, és évről évre belesem ugyanabba a "hibába". De most, hogy már szakma, ebből élünk és úgy tűnik némi igény is mutatkozik rá, plusz egyre jobban gépesítve vagyunk, már van mentségem, úgyhogy belevethetem magam.
Az idén komolyabb mennyiségben tervezek gyökérzöldségeket, hagymát, paradicsomot, kabakosokat, vagyis tökféléket, csemegekukoricát és burgonyát, első kísérletem lesz az uborkával, és folytatom az ismerkedést a káposztafélékkel, valamint a babokkal. Mint minden évben, idén is próbálkozom néhány újabb különlegességgel, továbbá a teraszon fűszerek és egyéb balkonon termeszthető növények sokaságával. Egyetlen kompromisszumot kötöttem: virág idén nem (nagyon) lesz. Szívem csücske úgyis a hasszonnövény, majd talán jövőre adunk az esztétikának is. Bár egy szépen gondozott paradicsomágyásnál, virágba borult cukkíninál, vagy piros termésétől roskadozó cseresznyefánál nem sok szebbet tudok elképzelni.
Mindemellett persze alma, körte, szilva, kajszi, őszibarack, cseresznye, birkák, tyúkok, némi bogyósgyümölcs, befőzés, aszalás és persze rengeteg-remgeteg tanulnivaló.

Itt az ideje feltámadni

De alaposan, és most már igazából, mert óriási változások vannak mifelénk. Ugye, említettem már, hogy hivatalosan is biotermelők lettünk, egészen pontosan most az átállási időszakban vagyunk. Emelett még a következő történt:

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap fiatal mezőgazdasági termelők indulásához 2012. évben igényelhető (57/2012 (VI.21.) VM rendelet) támogatásában részesült gazdaságunk, melynek folyamán jelentős fejlesztések várhatóak az elkövetkező években.

   

 

Ez volna itt a hivatalos közlemény, és természetesen ennek megfelelően, és az időjárás örvendetes változásának köszönhetően a szorgos munka is folytatódik a gazdaságban. A gyümölcsösben lesz egy nem is kicsi szerkezet-átalakítás, és ültetvény-telepítés, folyamatosan fejlesztjük az értékesítést, további földterület bérlését fontolgatjuk, és úgy néz ki, hogy hamarosan egy tojótyúk állomány, illetve egy kisebb birkanyáj is beállításra kerül. Természetesen ezzel együtt jár az épületek, a kerítés, az udvar rendbetétele és még soksok minden, amiről igyekszem folyamatosan beszámolni itt. Ami pedig szintén nagyon fontos továbbra is: megvan kis bio-zöldségeskertünk, és a virágokról sem feledkezünk meg!  

Biotermelők vagyunk!!!!

És akkor most az utóbbi idők legfontosabb történéséről: 2012. augusztus 27-től almáskertünk a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. által regisztrált gazdaság. Tehát biotermelők lettünk. Megvolt az első ellenőrzésünk, nagyon jó élmény volt. Segítőkészséget és lelkesedést tapasztaltunk a Biokontroll részéről. Nagyon jó érzés, hogy végre elindultunk azon az úton, amin oly régen akartunk, és ami, szerintem, az egyetlen józan ésszel választható megoldás számunkra. Most picit csak örülünk és tavasztól jöhetnek az új kihívások, meg a jófajta kemény munka.