Csodák

Panaszkodtam rengeteget a száraz forróságra, viszont ha egyszercsak megörvendeztet minket az Ég egy hirtelen jött nyári záporral ilyen szépségekre csodálkozhatunk rá a fellegek elvonultával.

Gyors helyzetjelentés a gyümölcsösből

Sajnos az idei évben sok dicsekednivaló nincs. A beprozás és terméskötődés idejében meglehetősen rossz időjárási viszonyok uralkodtak, hideg, erős szél, fagy, így sajnos nem lett túl sok cseresznye és sárgabarck sem. A családnak azért jutott, és ami volt, az finom és egészséges lett. Két kicsiny második éves meggyfánk csodálatosan termett, remélhetőleg ez jót jelent a következőkre nézve, az őszibarackok viszont szintén nem produkálnak túl nagy mennyiséget, bár ízre, zamatra, méretre nem lehet panasz. El is határoztuk, hogy ősszel ültetünk még néhányat. Annál is inkább, mert a fránya őzeink valamiért az őszibarackot tizedelték meg leginkább. A szilva már kékül, közepes termést várunk, csakúgy mint az almától.

A tavaszi hideget követő forró aszályos nyár természetesen nem tesz igazán jót egyiknek sem. Idén sikerült jól elkapni a varasodást és az almamolyt, az almailonca kártétele sem számottevő. Erősen károsítja a lombozatot viszont egy aknázómoly. A száraz meleg pedig nagy barátja a lisztharmatnak és a levéltetveknek. Tavasszal szilvafronton a moníliával gyűlt meg a bajunk. Idén ez nálunk az egész környéken, a város közepén is láthatóan nagy erővel támadt.
Sok-sok öntözés mellett (hála a kutakért) a tavaly és tavalyelőtt telepített fiatal gyümölcsfák szépen megeredtek. Az alma (Freedom és Braeburn fajták) szászszázalékosan, veszítettünk viszont két vilmoskörte és egy kajszifát. Legrosszabbul az őszibarack teljesített, a legerősebbnek látszó Champion csemeték közül ötből talán egy ha megmarad, és ezeket nem az őz intézte el, az biztos.

Nyáron a növényvédelem mellett főleg kaszálnunk kellett, azt sem sokat, mert ebben a szárazságban még a fű se nőtt. Haladtunk a tavaszi metszés, ritkítás, kivágás fafeldolgozási munkálataival, ami nagy szó, mert ezzel több éves elmaradásunk szokott lenni. Rendbe hoztuk a fáskamrát is. Összeségében a tavasz vége és a nyár eleje most inkább a tervekről, kalkulációkról szólt és a traktor helyett a laptop előtt ülve telt.

Konyhakerti átszervezés

Na jó, akkor most legeslegutoljára még egyszer elcsodálkozom a tényen, miszerint a kert és növényei nem hajlandóak nőni, virulni, teremni mindennapos odafiegyelés és gondoskodás, valamint kemény meló nélkül. Az történt, hogy pályázatot írunk, dolgozunk, beteg volt a gyerek, a ház szalad, az udvaron kőművesek dolgoznak, a kéthetes kánikuláról nem is beszélve. Ergo csúnyán hanyagoltuk a gyümölcsöst és egyebeket, aminek sajnos meg is van az eredménye. A szükséges permetezésre szakítottunk azért időt, de egyebekre nem igazán. Én erre az évre felhagytam a konyhakerttel; ami amúgy is bírja a szárazságot és a meleget, pl. paradicsom, paprika, mángold, az tudja és teszi a dolgát, a többit meg egyszerűen nem lehetett annyit locsolni, hogy legyen is belőle valami.

Most próbálok uralkodni a káoszon, rendezni a dolgokat, fontossági sorrendbe állítani a teendőket. Összeszedtem a növényeimet érintő főbb problémákat, illetve azt, hogy mit rontottam el a kert kialakításával kapcsolatban, és most sokkal komolyabban készülök a következő évre. (Itt most szigorúan a család ellátására készülő konyhakertről van szó - a gyümölcsös más tészta, annak átalakítását több nagyobb lélegzetű poszt mutathatja csak be, hamarosan nekiállok ezeknek is.) Szóval, a következő évre történő készülődés azért is aktuális, mert végre beismertem magamnak, hogy legyen bármilyen jó és pihent is a talaj, ahol kertészkedni tervezek, komolyabb talajelőkészítés nélkül nem lehetek elég hatékony.

Kijelöltem tehát a következő év, és remélhetőleg az azt követő hosszú évek konyhakertjének területét. Egy igen vízgazdag területet választottam. Annyi kockázata van a dolognak, hogy nagyon csapadékos években bizonyos részei pangó víz alá kerülhetnek, ahogy történt ez 2010-ben. Akkor el is ment a kedvem tőle, de osztottam-szoroztam és úgy döntöttem, hogy mivel az ilyen csapadékos évek sokkal ritkábbak mifelénk a szárazaknál, inkább visszaköltöztetem ide a kertet. A régi időkből maradt itt csicsóka, zsálya, snidling, nárcisz, a terület egyik sarkát egy hatalmas mogyoróbokor jelöli ki. Kisebb lesz, mint az idei és tavalyi, de remélhetőleg sokkal hatékonyabb (természetesen vegyszerek és műtrágya nélkül). A zöldségen kívül kerül ide majd gyógy- és fűszernövény, valamint vágott virágnak való is. Mostanra be kellett látnom, hogy a 2010-ben ültetett málnabokrok sem a megfelelő helyen vannak, így azok egy része is idekerül majd. Tavasszal elkövettem azt a hibát, hogy amúgy sem kevés munkám mellé bevállaltam még egy virágoskertet is, hogy a kertbe vezető utat és a bejáratot szebbé tegyem. Nos, valóban szép lett, de nem annyira, hogy megérje azt a rengeteg többletmunkát. Innen tehát a fűszernövényeket és néhány évelő virágot szintén áttelepítek majd, a bevezető út mellett pedig maradhat a rózsa némi levendulával, és talán ültetek majd orgonát, aranyesőt, egyéb cserjéket, bokrokat. Kevesebb a gond velük, és arányaikban jobban passzolnak a díszíteni kívánt terület méretéhez.

Az átültetéseket valamikor ősszel, almaszedés után fogom végezni, azért aktuális mégis most ez a kérdés, mert a kijelölt terület előkészítő talajmunkáit már most megkezdem. Szerencsére az adott terület nem túl gyomos, szépen volt kaszálva, illetve egy kis részére mustár és mézontófű került az idén. Ezek zöldtrágyának és előveteménynek sem rosszak (bár gondolom a mustár keresztesek elé nem a legjobb), a gyomnövényeket pedig kellőképpen elnyomták. Most egy kaszálás következik, majd abban a pillanatban, ahogy leesik egy értékelhető mennyiségű eső, rögtön nekimegyünk a rotációs kapával és (nem túl nagy mélységben) feltörjük, fellazítjuk, megforgatjuk. Mivel a forgatás következtében a talaj legfelső rétegében jelen lévő intenzív talajélet nyilvánvalóan sérül, visszaállítását serkentendő lucernát, illetve mézontófüvet vetek itt. Ezek zöldtrágya-növényként fognak szolgálni. Takarják a talajt, óvják nedvességtartalmát, a lucerna nitrogénmegkötő képességét is kihasználhatom. Mindkét növényt legkésőbb közvetlenül virágzás után a talajba kell forgatni, hiszen a termésneveléshez már nagyon sok tápanyagot, energiát vonna el. Itt majd a talajra kellő időben kihelyezett komposztréteggel elegyedve tovább segíti a talajéletet. Aztán az ősz közeledtével következik a komposzt elterítése, az őszi, illetve tél alá vetés, az átültetések, és tervezek egy kis utacskát is építeni. Ha sikerül időt szakítanunk rá, akkor most lenne célszerű a kerítést is megépíteni. Na de mindent csak szép sorjában, és el ne felejtsek fotózni (előtte-utána képek, munkafázisok, stb.)!